1.rész: Költözés

Sziasztok :)
itt az első rész. Kérlek írjatok komikat!
remélem tetszeni fog.

Puszii Smile

Cassie:

Nem hiszem el, hogy Niall tényleg értem jött és elvitt innen. Anyuék már az idegeimre mennek. Mindent elfelejtenek, ami velem kapcsolatos és a legjobb barátnőm is elköltözött Spanyolba. Niallon és Karenen kívül senkim sincs. Nagyon boldog voltam, amikor felhívott, hogy pakoljak, mert fél órán belül itt van értem. A nyakába borultam és mivel anyuék nem voltak itthon-szokás szerint- hagytam egy levelet. Visszamentünk a reptérre, ahol megszálltak minket a rajongók. Niall mosolyogva adott aláírásokat, fényképeket készített. Egy nagyon aranyos kislány állt meg előttem. Mosolyogva néztem rá.

-          Te Niall barátnője vagy? kérdezte mosolyogva. Nagyon széplány. Hosszú barna haja és mogyoró barna szemei voltak. 13-14 éves lehetett.

-          Nem, én a húga vagyok. Mosolyodtam el.

-          Komolyan? Tényleg hasonlítotok egymásra. A szemetek főleg. Öhm.. csinálhatok veled is egy képet? kérdezte félénken. Ledöbbentem, de igent mondtam. Nagyon meglepett, hogy velem is akarnak képet csinálni. Mosolyogva megöleltem majd néztem, ahogy a barátnőinek újságolja, hogy van egy közös képe Niall húgával. Elköszöntünk a rajongóktól és felszálltunk a gépre.

-          Mit kaptál? Vettem el tőle a plüss kutyust. – De aranyos! Nézd még a neved is bele hímezve! Mutattam a kutyus kék pulcsijára. Mosolyogva elvette és nyomott egy puszit az arcomra.

-          Hiányoztál hugi! És sajnálom, hogy nem lehettem veled ott. Mondta szomorúan.

-          Most ne beszéljünk erről! Majd ha hazaértünk. Mosolyodtam el.

-          Azt mondtad haza…

-          Nekem ott az otthonom ahol te vagy. Ellágyult tekintete és magához húzott. Mindkettőnket elnyomott az álom. Szegény Niall egy nap már másodszor repül. A Londoni reptéren késő volt, meg nem is tudták, hogy Niall a repülőtéren lesz ezért nyugodtan elsétáltunk a kocsiig. Lou pattant ki és megpörgetett.

-          Istenem, de hiányoztál! Mosolyogva engedett el. Könnyek gyűltek a szemembe.

-          Te is nagyon hiányoztál Boo Bear. öleltem meg újra. Az úton be nem állt a szája, folyton csacsogott erről-arról, hogy mennyire jó, hogy ide költözök, mennyire hiányoztam nekik, mennyire jók a koncertek. Megérkeztünk a srácok házához. Lou dudált mire a többi srác kirohant és egymás szavába vágva üdvözöltek. Mindenkit sorban megöleltem. Annyira hiányoztak ezek az őrültek. Imádom őket. Szerencsés bátyám van, hogy ilyen barátai vannak. A srácok megmutatták a szobámat. Azt hittem dobok egy hátast. A falak halvány rózsaszínek voltak, a bútorok fehérek. Az ajtóval szemben egy erkély, mellette egy íróasztal, az ajtó jobb oldalán egy festő állvány. Az mellett egy hatalmas plazma tv, beépített gardrób, a tv-vel szemben egy hatalmas francia ágy, éjjeli szekrénnyel mindkét oldalán. Az ágyon leopárd mintás ágytakaró hevert.

-          Köszönöm srácok! Öleltem meg őket.

-          Nekem már nem is köszönsz? Jelent meg Perrie Zayn mögött. A nyakába ugrottam és legalább 5 percig sikítozva ölelgettük egymást. A srácok ránk hagyták, tudván ez amolyan lányos dolog. Lementünk a nappaliba, rendeltünk pizzát.

-          Hallottam Eddiről. Jól vagy? kérdezte Niall.

-          Nem. Annyira, de annyira szerettem őt. És senki nem volt ott, amikor.. amikor meghalt. Nyögtem ki könnyeimmel küszködve. – Én találtam meg őt érted? El sem tudod képzelni milyen, amikor a karjaidban hal meg az a személy, akiért bármit megtennél? Itt hagyott engem.

-          Cass.. Ölelt magához Perrie.

-          Túladagolta magát az az idióta. Tört ki belőlem a zokogás. Annyira szomorú voltam, Eddie miatt is, akkor még anyuék, Karen is, sőt még Fred is.. A fiúk próbáltak felvidítani. Persze ez mindig sikerül. De Niall vizslató tekintete elől nem menekülhetek. Tudja, hogy valamit nem mondok el neki. Megjött a pizza.

-          És mesélj, hol jártál az elmúlt 2 évben? Nyomott egy szelet pizzát a szájába Louis.

-          Hááát… Voltam diliházban, ööhm.. Elmentem Párizsba és ennyi.

-          Diliházban? Nyelt félre Zayn.

-          Igen. Anyuék úgy gondolták mentálisan zavarodott vagyok, amiért depis lettem. Mert semmi okom annak lenni. Ahham… Csakhogy nem nekik halt meg a szerelmük, nem használta ki a legjobb barátja, nem hagyta ott a legjobb barátnője, nem nekik veszekednek a szüleik, és nem az ő szülei felejtettek eljönni a ballagására.

-          Anyuék nem mentek el? Kérdezte Niall mérgesen. Figyelmen kívül hagyta azt a részt, hogy a legjobb barátom kihasznált. Remélem nem fog visszatérni erre a témára…

-          Nem. Azt se tudták, hogy leérettségiztem. Azt hitték van még egy évem. Mosolyodtam el fájdalmasan. Nem tudom meddig beszélgettünk, de 4 szelet pizza után, Perrie nyugtató simogatására elaludtam. A szobámban keltem fel, megnéztem az órát. Délután fél 2. Fantasztikus. Morogva keltem ki az ágyból, majd lementem a konyhába. Egy cetlit találtam a hűtön.

-          Cass,
Ma stúdióban vagyunk, hat-hét fele érünk haza. Légy jó!
Puszilunk! <3

Úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt. Felmentem a szobámba összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgokat majd bezárkóztam az említett helységbe. Vagy egy órán keresztül folyattam magamra a vizet. Annyira jól esett, még hajat is mostam. Gyorsan felöltöztem, egy egyszerű szürke melegítőnél és fehér v nyakú pólónál maradtam. Lementem a konyhába és körül néztem, hogy mi van itthon. Hmm.. Kb. üdítőn, alkoholon és gyümin kívül semmi. Felkaptam egy szürke pulcsit, telefon pénztárca, belebújtam fekete Vans cipőmbe majd elindultam a legközelebbi szupermarketbe. Jól bevásároltam. Meg is bántam, hogy nem kocsival jöttem. Hívtam egy taxit, miután kifizettem becipeltem a sok szatyrot. Kipakoltam s neki láttam a főzésnek. Azt hittem megőrülök, amíg összevágtam csíkokra mind a hat csirkemellet. Megcsináltam hozzá a gyros pácot, az öntetet, vágtam össze salátát és begyúrtam a pita tésztát. Mire hazaértek ínycsiklandó illatok fogadták őket.

-          Cassie, ezt te csináltad? Kérdezte tele szájjal Harry.

-          Igen. Izlik? A fiúk csillogó szemmel bólogattak.

-          Uh, holnap sütsz sütit? Kérdezte Liam.

-          Mit? És ezt nem kellett volna megkérdeznem. Ahányan voltak annyi félét mondtak. – Megsütöm nektek mindet, de csak akkor, ha segítetek.

-          Rendben! Megegyeztünk! Kacsintott rám Liam. Elpirultam, és reméltem, ezt senki nem vette észre. Csak Niall.. és Louis, és Zayn.. és Harry. Oké ez nem sikerült. Inkább én is neki láttam a gyrosomnak. A fiúk segítettek elpakolni és agyon dicsértek mennyire finom volt. Örültem, hogy ízlett nekik. A szobámban pakolásztam, amikor felkiáltottak nekem, hogy kezdődik a film. Valami idióta horrort akarnak megnézetni velem. Mondtam nekik, hogy akkor velük fogok aludni. Leszaladtam a lépcsőn, de nem vettem észre az utolsó lépcsőfokon heverő pólót. Beleakadt a lában és hatalmasat estem. Liam rohant oda hozzám.

-          Te jó ég Cass! Jól vagy? segített fel.

-          Uh.. Persze. Csak a térdemet ütöttem be! Tapogattam meg a sajgó pontot. Elvesztem azokban a gyönyörű barna szemekben. Ha Niall nem jön oda, szerintem még a nyálam is elkezd folyni. A fejem hasonlíthatott egy főtt rákra. Leültem Niall és Liam közé, mellette Lou, a fotelban pedig Zayn terpeszkedett egy sörrel a kezében.

-          Héé! Van sör? És engem meg sem kínáltok? Sértődtem be. Nem hiszem el, hogy mindig megisznak/esznek mindent, és amikor én akarok, valamit akkor az sosincs. Liam felpattant és hozott nekem egy üveggel. Hálásan néztem rá, majd elkezdődött a film. Lou az egyik reklámban csinált popcornt.

-          Még nem is olyan ijesztő! Mondtam mosolyogva. A második sörömet fogyasztottam békésen, lábaim Liam ölében pihentek, Lou a lábujjaimat piszkálta, amikor egy ijesztő fej ugrott be és sikítani kezdett. Megugrottam és én is felsikítottam, nem elég, hogy ez ijesztő volt, de még a csaj, amikor menekült a sötétben folyton ilyen ijesztő dögök ugrottak elő hörgő, vonyító hangot hallatva. Sírva fakadtam, annyira féltem. Lehet, gáz, de most az érdekelt a legkevésbé.

-          Naaa! Ssss! Semmi baj! Ölelt magához Liam. Lou továbbra is lábamat piszkálta, Niall a hátamat simizte, Zayn pedig hozott még egy sört. Miután sikerült megnyugodnom elindultam a szobámba Niallel, amikor kivágódott mögöttem a bejárati ajtó. Egy magas alakot pillantottam meg és felsikkantottam. Ijedtemben moccanni se mertem. Remegtem egész testemben a félelemtől. Istenem, túl gyengék az idegeim most ilyen szarságokhoz. Totál szétcsúsztak a sok idegeskedéstől, stressztől.

-          Héé, én vagyok, az Harry! Ölelt magához.

-          Hazza! Szipogtam pólójába. – Ne haragudj! Bújtam ki öleléséből.

-          Jaaj, ne butáskodj már! Nézd mit hoztam neked! Emelt fel egy szatyrot.

-          Uhhh! Ez mi? Mit kaptam? Néztem rá csillogó szemekkel. Letette a szatyrot a konyhában a pultra. Mint az éhes párduc az áldozatára, úgy vetettem magam a szatyorra. Kivettem belőle egy zacskó chipset, egy üveg epres teát, egy doboz Oreo kekszet, egy hatalmas csomag gumicukrot, és.. ezt nem hiszem el! Könnyes szemekkel néztem Harryre. Hát emlékszik. Amikor megismerkedtünk, szegényre ráborítottam egy pohár fagyit. Karamell fagyit. És hozott egy dobozzal. A nyakába ugrottam és agyon puszilgattam.

-          Jólvan! Cass! Tiszta nyál leszek! Tolt arébb.

-          Uhm… néztem végig a fiúkon. – Kivel aludhatok? Zavaromban a földet pásztáztam, és a pólóm alját gyűrögettem.

-          Hááát.. Perrie és Eleanor nem sokára itt van.. Mondta Zayn egy bocsánatkérő mosollyal arcán.

-          Öhm… Én nem leszek itthon ma. Gemmával megyek vacsizni. Tudod, állás interjúra jött fel.

-          Wá! Holnap ráér? Mond meg neki, hogy hívjon fel! Néztem Hazzára csillogó szemekkel.

-          Megmondom neki! Nyomott puszit arcomra, majd felkapva kocsi kulcsait, elment.

-          Liam és én. Mondta Niall.

-          Veled nem alszom! Tiszta morzsa az ágyad, és kiterülsz, nem is férek el az ágyon!

-          Nem is! Vágott vissza sértődötten drága bátyám.

-          Ahha.. Múltkor is morzsában feküdtem, csodálkoztam, hogy nem visznek el a hangyák. Aztán reggelre meg a földön találtam magam. Nevettem fel az emléken.

-          Jólvan. Akkor aludj Livel. Kacsintott rám. Fülig vörösödtem és rá sem mertem nézni az említettre. Fölmentem szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és fölkaptam a pizsim. Ami egy szürke topból és egy rózsaszín-szürke csíkos rövid naciból állt. Átmentem Liamhez. Bekopogtam, majd benyitottam. Egy alsónadrágban feküdt az ágyon. Mikor meglátott elmosolyodott.

-          Gyere! Paskolta meg maga mellett az ágyat. Szégyenlősen bebújtam a takaró alá. meg sem mertem moccanni amikor Liam is betakarózott. Lekapcsolta az éjjeliszekrényen lévő lámpát. A tv gyér fénye világította meg a szobát. Az oldalamra fordultam, és vészesen közel kerültem Liam vállához. Megcsapott a bódító illata. meg akartam érinteni puha bőrét, de nem mertem. Felém fordult, és végig simított arcomon.

-          Jól vagy? Kérdezte mosolyogva.

-          Igen. Suttogtam.

-          Sajnálom Eddiet. Szörnyű lehetett! Könnyek gyűltek szemembe.

-          Igen az volt. De tudom, hogy jó helyen van. Nem élvezte az életet, még mellettem sem. Nagyon szeretett engem, ahogyan én is őt. De ennek így kellett lennie. motyogtam. – Uhm.. tényleg szakítottatok Danival? Kérdeztem szomorúan. Annyira édesek voltak együtt. Nagyon szerettem Danit.

-          Igen.. Már nem működött ez az egész.. De neki is jobb lesz így. Mosolyodott el. –Figyelj, amikor lent beszélgettünk azt mondtad, hogy kihasznált a legjobb barátod. Mi történt? kérdezte. Belenéztem nagy barna szemeibe. Aggodalomtól csillogtak. Kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Majd belekezdtem:

Meséltem már Freddieről. Mindig 4-en mentünk mindenhova. Miután Ed meghalt, Freddie már nem nagyon kereste a társaságunkat. Mégis elhívott egy buliba. Naívan belementem.  Jó volt végre kimozdulni egy kicsit, nem is gondoltam, hogy Freddie nem ezért hívott el. Iszogattunk, nevetgéltünk, de rosszul lettem. Felvitt egy szobába. –Újra elsírtam magam. – És… meg akart erőszakolni. Bedrogozott, azt hitte kifog ütni.. De csak rosszul lettem tőle. Rúgtam, ütöttem, haraptam ahol csak értem. Igaz letépte rólam a ruhám és nem egyszer megütött, de meghallotta egy srác és leszedte rólam. Soha többé nem akarom látni őt. Gyűlölöm. Liam közelebb húzott magához, és megnyugtatóan simogatta a hajam. Annyira jó volt. Mellkasához bújtam, élveztem, hogy törődnek velem. Az elmúlt években Karen babusgatott csak. Hiányzott Niall, és a fiúk is hiányoztak. Lou hülyeségei, Harry perverz beszólásai, Zayn ötletei, Liam nyugodtsága és megfontoltsága, és az én édes, lüke bátyám, Niall. Boldog voltam, hogy legalább ők vannak nekem. 

Prólógus

Mivan ha az ember élete nem olyan mint régen? Ha minden megváltozik? Rossz értelemben.
Cassandra Horan, Niall Horan húga, kinek csupán legjobb barátnője -Karen- maradt aki elköltözik Spanyolba. Teljesen egyedül maradt. A fontos emberek mind elhagyták őt. A lány napjai szorongással és sírással teltek. Mígnem egy nap, egy mosolygós szőke ír bátyus kinem emelte ír hugicáját ebből az állapotból és be nem költöztette azt 1D házba. A csupa mosolygós, ökörködős srácok közé. Akiknek valljuk be jót tesz egy kis "női" szigor. Cass hamar beilleszkedik, hisz imádja őket. Igaz barátnőkre talál, még négy nagy tesóra, Karen visszatér, de vajon mi sül ki ebből? Cass szerelmes lesz. De vajon kibe? És mitörténik a megtört lánnyal? Megtudod, ha elolvasod Cassandra Horan  történetét.

Részlet:
Harry:
Éreztem, hogy apró ujjak fogják közre kezemet. Lenéztem az említett testrészre, annyira aprónak látszott kezemben Cass keze. Rá emeltem tekintetem a lány arcára ami a szokásosnál is fehérebb volt. Kék szemei tompán fénylettek. Nem volt az a megszokott huncut csillogás. Piszkafa lábacskái kikandikáltak a szürke rövid nadrágból. Egy fehér póló takarta el vékony testét. Borzasztó látványt nyújtott. Totál kivan bukva. És megértem. Nem szabadott volna hagynom, hogy ez történjen. Karjaimba vontam az apró lányt és hagytam hagy sírja ki magát. Tudtam, hogy teljesen összetört. Mérges  voltam, igen, nagyon. De nem bánthatom. Hisz olyan mintha a testvérem lenne. Miután Lou leváltott engem, felcaplattam Liam szobájába. Az ágyán ült, arcát kezébe temetve.
- Kurvára elegem van ebből! Nial nem jön haza, te bunkó vagy, összejössz Danival amivel az égegyadta világon semmi gond nem lenne, ha közben nem Cassivel kavarnál!! Ordítottam, majd hozzávágtam egy könyvet. Nem akartam bántani őt fizikailag. De lelkileg... Az egyik legfontosabb nőt az életemben nem teheti tönkre.